Bürökrácia, te mocsok!

Mielőtt rátérnék a címben jelzett sz@rra, kezdeném a legújabb filmes élményemmel, Ultimate Soldier: A new beginning. Ez az első film amit kifejezetten élveztem lassan egyhónapos kinntartózkodásom alatt. A film zseniális a maga kategóriájában (B), sebezhetetlen szuperkatonák, gyenge operatőri munka, korrekt rendezés, híres (?) színész: Jean-Claude Van Damme. Ó igen, a balettos srác most már szupermutánsokra hajt! A téma a kategóriához hű, terrormizus, Csernobil, gyilkolás, de minden képkockán tetten érhető amatőrizmus. Szerencsére a szerepek nem kívánnak komoly színészi teljesítményt, sőt! Kifejezetten gyenge, már-már autista szintet kell hozni, ami mindenkinek remekül megy. Ha esetleg most nem akartjátok megnézni, fél év múlva biztos játszák már a film+-on vagy az rtl klub éjszakai kiadásában. Ne hagyjátok ki!

Szóval a vezérfonalra visszatérve bizony komoly gondok vannak itt. Nem, most nem az alkohol áráról lesz szó, hanem a bürökráciáról! Az alap elmélet a következő: minden gördülékenyen és gyorsan halad mindaddig, amíg te egy ÚJ/RITKA ügyet akarsz elintézni. Mert 1.: senki nem vállalja új akciókért a felelősséget, 2.: 10^6 +1 papírt kell kitölteni. Engem az utóbbi érint jelenleg. Nyitottam egy lafót 3 hete. Minden ok, 15 perc után már a bankártyával a kezemben távozom, aztán kiderül, hogy a vásárlási limit SG$1000. Így pl. nehezen tudok venni egy repjegyet haza, esetleg egy új elektronikai cikket. "Hát jó!" mondok, van netes bankom intézzük el gyorsan és fájdalommentesen. Minden olajozottan működik, mígnem elérek az utolsó lapra, ahol azt kérik, hogy a neten kitöltött igénylésemet, postázzam el nekik, majd utánna jóváhagyják. Ekkor jogosan (én komolyan így gondolom) felmerül bennem a kérdés: mia a *@sznak van netes ügyintézés (ahol minden adatomat elékrik), amikor postán keresztül kell beküldenem a papírokat. Ennyi erővel a posta helyett a bankba is mehetnék pontot tenni az ügy végére. Ok persze vannak alternatívák: igényelj menő visa kártyát (+2 hét). Szóval a bekezdés tanulsága: ha valami financiális ügyet akarsz itt elintézni (vásárlás, átutalás) számolj rá egy hónapot, vagy készülj fel egy hónappal korábban, mert addig a fejedet verheted a falba, nem lesz progresszió.

Pénteken volt egy magyar egyetemi összejövetel ebéd formájában, ami minden hónap utolsó péntekén esedékes. A kampusz méreteinél fogva belső buszjárat vitt a célállomáshoz, egy kicsi, hangulatos, jól légkondicionált (nem fagysz meg) kajáldába. Egyébként rengeteg étkező van szerte a kampuszon, mindengyik olcsó és so far egészséges. Az ebédet egy, az egyetemen tanító magyar professzor szervezte (Orbán László, nem mellesleg lovassys volt, apukám kosaras csapattársa <-- kicsi a világ). Kifejezetten szerencsésnek mondhatom magam, mert minden megjelent nagyon barátságos, és jófej, Éljen! Érdekes tényeket is megtudtam: kb. 150 magyar él Szingapúrban, döntő többsége 20-30 között van és dolgozik vagy tanul, tulkép. mi mást lehtne itt csinálni... Okt. 23 a hivatalos magyar ünnep, ekkor a nagykövet (Dr. Tóth József) összehívja a népet és fogadást rendez. A belépő kb. annyi hogy magyarul köszönj.

A madár téma még mindig kényes egy kicsit, de igyekszem egy átfogó képet adni kisebb hiányoságokkal. A tömeg madár itt is a galamb. Bár itt sokkal sz@rabbul néznek ki, szakadtak, koszosak, hiányzó tollazatúak (bár erről a csökött farkú macskák is tehetnek amiről majd később képet is tolok). Szóval még gusztustalanabbak, mint az eus galambok. Második számú madár a fekete rigóhoz hasonlítható, bár fehéres minták vannak a szárnyán, ill. narancsos színű a csőre. Egyébként viselkedésre ua.: csak akkor ugrál félre, ha konkrétan a belerugás réme fenyeget. Vannak harkályszerű állatok is. Ők nagyon hangosak, de szerencsére kevesen vannak (Kossuth tér párhuzam). Láttam egy daru-szerű madarat is, de az csak sétált, nem beszélt. Van azonban egy különös madárfaj, bár lehet hogy az előbb említettekből valamelyik, amely estétől iszonyatos csivitelésbe kezd magasabb fák tetején. Hangból ítélve tobb százan lehetnek egy fán. Majd meghalljátok ha gyüttök. Persze még mindenféle színes madarat látni a bird parkban, meg a zooban, de az urbanizáltabb részek (értsd: az egész sziget) nem kínál több látnivalót.

A jó hír a végére maradt: lesz fényképezőm március elején. Ugyanis tesóm a rakétavetőre méretűre cserélt fényképezőjét rám hagyja. Ezután aztán tényleg töménytelen mennyiségben igykeszem felnyalni az érdekes képeket, csupán pár hétről van már csak szó!

Megkaptam a vízumot, 2015-ig szívesen látnak.