Célra, vagyis buszra tarts!!!

41 celsius fokos a különbség ebben a pillanatban Budapesthez képest. Ez természetesen arra ösztönöz, hogy ledobjam a melegebb, elegánsabb megjelenést kölcsönző ruháimat. Mostanában poló + laza gatya + papucs az öltözékem meg némi borosta. Reggelente, amint a laborhoz érek egy kv-val a kezemben, mindig elmosolyodom látván a két bazinagy táblát, hogy NO FOOD/DRINK és hogy NO SLIPPERS (papucs).

Mostanában sokat vagyok bent az egyetemen, órákra kell járni, nagyrészt pedig a laborban ülök és cikket olvasok, házit csinálok, vagy netezek. Van olyan csoporttárs aki még a filmnézést is bevállalja. Kicsit le voltam döbbenve,hogy ugyan már miért? A válasz az, hogy lehet filmet nézni, aludni, játszani (a laborban a pasziánsz a menő) a lényeg az, hogy végezd el a napi munkádat, ha 12 óra kell ehhez mind, akkor maradj bent estig. Én is kicsit kezdem felvenni ezt az életvitelt, egyébként nem tűnik őrültségnek. Az órák is eléggé elcseszett időben vannak. Nekem konkrétan két nap este 6-9-ig, van akinek 7-10-ig. Ez is ebbe a filozófiába illik, ha óra helyett a tanár filmet akar nézni akkor tartsa meg később az órát...

Lehet az egyetemen íjászkodni is. Minap hazafelé menet a buszról láttam az edzést. A kampusz hatalmas sportnegyedében volt, sok más edzéssel egy időben, pl. foci, kosár, atlétika stb. Az íjászatot kirakták érthető okoból a kerítés mellé és hogy esetleg nehogy valami baleset történjen egy hallgató rovására, inkább az autósforgalom felé irányítják a lövéseket. Képzeld csak el, hogy kinézel a busz ablakából és 50 íjász célba vesz!

Visszavonnám egy korábbi állításomat, miszerint az indiai srácok a legjobb fejek. Van velük ugyanis egy olyan probléma, amire a hangos szófosás szópáros illene. Legyen ez akár éjszaka a szálláson, az ablakod alatt, az órákon (már-már hanogsabban mint a tanár), buszon... szóval olykor (mindig) nagyon idegesítőek tudnak lenni. Tegnap kicsit később érkezett az órára egy hangos csapat és már nem volt egymás mellett négy szabad hely --> csend volt és tudtam figyelni. Ellenben az iráni arcok kifejezetten jófejek, jól el tudok velük beszélgetni. A kínai labortársakkal is elvagyok, ők csak az idejüket cseszik el, amire már engem is rászoktattak.

Az egyetemen van egy srác aki gyűjti a magyar hallgatók e-mailjeit és havonta összetereli a népet egy ebédre. Én is felkerültem a listára, pénteken lesz a találka.

Nemsokára már tényleg lesz fényképezőm, tervezek majd csinálni egy képes beszámolót egy átlagos napomról, meg majd lesz kevésbé átlagos is, meg egészen egyedi is (mint például a múlt hét másnapos szombat). Egyedi volt pl a vasárnapom is. Elmentem megnézni egy kiállítást a nemzeti múzeumba. Úgy terveztem szépen végjárom az egész múzeumot, aztán amikor megláttam, hogy van egy egyiptomi ideiglenes kiállítás, ráadásul hallagtóknak free, inkább arra váltottam (adtak) jegyet. Jó hangulata volt a kiállításnak: tök sötét, néhány célzott fény volt csak, olyan mintha egy sírkamra belsejében lettél volna. Poénos lett volna néhány összeaszott múmiát elhelyezni a sötétebb sarkokba }:) Egyébként a kiállítás nem volt rossz bár a pesti szépművészetiben szerintem élvezetesebb. Jöjjön zárásként egy újabb filmes élmény. Aki szereti a gyenge párbeszédeket, amerikás túlfűtött érzelmeket, szomszédok szintű színészi teljesítményeket, ill. egyáltalán szemlesütve végnézni egy filmet annak ajánlom a Tooth Fairy c. remekművet. A maga sz@r szintjén ugyanis remekmű.

Sálat is kössetek!