Ahol a nagy problémára megoldást találunk!

A nagy hólapátolásban megfáradt bicepszeknek ajánolom a harmadik bejegyzésemet.

Utóbbi napok egyik legfontosabb eseménye az volt, hogy kitaláltam egy módszert a balkéz szabály csapdáinak elkerülésére: úthoz érve azt mondogatom a fejemben, hogy "balra tarts". Ezután lelki szemeim előtt látom, hogy melyik sávban merre közlekednek az autók. Mivel most már 90%-os pontossággal meg tudnám mondani a közeledő járművek várható irányát, mindenkinek bátran ajánlom ezt a módszert.

Most pedig a kevésbé fontos dolgokról. Az utóbbi pár nap nem volt olyan hektikus, mint az első kettő. Több időm volt járkálni a városban, néhány helyen már kezdek otthonosan mozogni. Sétáim alkalmával volt alkalmam megfigyelni a lokál népeket. Valahogy így fest a helyzet: a lakosság 70%-a kínai, ők mindenféle státuszban megtalálhatóak, utcát söpörnek, főznek, öltönyös menők, egyetemen dolgoznak, vagy csak úgy luxus márkákban sétálnak fel-alá. Az indiaiak (elsősorban tamil nyelvjárásúak) a populáció 15%-t teszik ki. Néhány kivételtől eltekintve ők a munkás réteg. Az összes építkezésen csak indiaikat lehet látni. Egyébként ők tűntek a legszimpibbnek eddig, bár én csak a hallgatói réteggel érintkeztem. A malájokat már meg tudom különböztetni a többiektől, ellenben semmi érdekeset nem tudok írni róluk. Természetesen vannak még az eurázsiaik is, kb a lakosság 1%. Ennek is a fele gazdag angol és német túrista... a maradék meg matróz.

Az itteni időjárás meglehetősen eltér a magyartól, ugyanis itt a páratartalom nagyon magas, ami a meleget még elviselhetetlenebbé teszi. Szerencsére azért nincs 35 fok (majd jún. júl-ban), estefelé kifejezetten kellemes lágy szellő lengedez. Persze azért láttam náhány benszülöttet pulcsi-gatya kombóban... Állítólag január egy esős hónapnak számít itt, ennek ellenére az eddigi 6 napból kb. 10 percet esett az én GPS koordinátám körül.

A hallgatói élet elég barátinak mondható. Tegnap este egy diákszervezet tartott egy rövid sétát a belvárosban, Singapore City-ben. Igazán nagy élmény volt, majd ha jöttök elmegyünk közösen, nem is mesélek róla többet. Szóval a diákság 99% nem volt eurázsiai, én voltam az 1%. Leginkább indiaiak, kínaiak, indonézek, malájok, filippínók, szóval javarészt ázsiaiak voltak. Mindenki kedves és érdeklődő volt, ami egy kicsit meg is lepett. Igaz azért számítottam is rá, de arra is, hogy elkezdődik egy származás alapú klikkesedés. Ehelyett "mindenki mindenkivel" (star/warcraftul FFA) startégia volt jellemző. Végülis valahol EZ a város sikerének a kulcsa.

Nagy nap lesz a holnapi: találkozom a konzulensemmel. Így nemcsak az derül ki, hogy milyen tárgyakat kell majd hallgatnom, vagy hogy merre haladjon a kutatási témám, hanem az is, hogy a konzulens nő, avagy férfi. Sajnos a nevéből nem találtam még ki.