Az első blog bejegyzés mi mással is kezdődhetne, mint a fárasztó és kalandos utazás beszámolójával. Persze annyira nem volt kalandos, mint fárasztó.
A történet egészen 2010.01.03-ig megy vissza, amikoris Bécsből elindultam Pekingbe (a végállomás Szingapúr) sok cuccal, egy szál polóban, gondolván, hogy addig úgyis melegben leszek. Ez még jogosnak is tűnik, hisz fűtés van, Szingában meg egész évben 23 fölött van a hőmérséklet. A reptéren ért a hír, hogy Pekingben sok hó és -11 fok van. Gondoltam, hogy a tranzitban úgysem lesz ebből probléma...
Hajjajjj, úúú de még mennyire hogy lett! Pekingig az öszterehisssesss airlines-szal utaztam. Természetesen a lehető legsz@rabb helyet kaptam, ahonnan sem kilátni, sem kimászni mások háborgatása nélkül nem lehet, ráadásul két megtermet pacák vesz körül. Végülis aztán nem volt nagy para, mert egy szingapúrról szóló kézikönyvet ki is olvastam, így persze az alvás elmaradt.
A Pekingi reptéren nagyon látszik, hogy megcsinálták az olimpiára: miután végeztél a szükségleteiddel egy vigyorgó kínai üdvözöl. Persze egymással már nem ilyen rózsalelkűek. Magukat nem zavartatva leordítják egymás fejét előtted, ráadásul nekem úgy tűnt a helyzet egyáltalán nem kívánt ilyen fellépést.
Mivel China Airlines-szal utaztam nem reméltem sokat. Végül így jártam jól, hisz amit el lehet mondani róla a kaja kici a jegy ócó a repülő meg eccerű. Na és akkor itt utalnék vissza a második bekezdésre, ugyanis az egy szál póló nem mentett meg a mínuszokban a repülőig kibuszozástól, hát még a várakozástól a szabad ég alatt!
Az első bejegyzés utolsó említésre méltó történet kifejezetten pozitív: a mondjuk drága reptéri hotelben kaptam egy olyan szobát (inkább lakosztályt) amit lakásnak is szívesen elfogadnék. Bár nem tudom miért kell 1-2 embernek 2 wc, 2 tv, 2 fürdő...
Hi, örülünk, hogy megérkeztél, nagyon szurkoltunk, hogy minden jól menjen. Ahogy olvassuk, aránylag jól ment, minusz-minusz-minusz. Ha esetleg 1x mi is arra mennénk, nem javasolod a China-Aircuccot? Ismerik amarra az aaaperol-spritzert? Jó alvást, számold meg a szobasarkokat. Ollé Horn-Fok. Maman & Dad
VálaszTörlésDuh, hát repülőre elvből nem szállunk fel egy szál pólóban. Ha a reptéren nem is, a repülőn mindig (több, mint) kellemesen hideg van.
VálaszTörlésAzért meg nyilván haragszom még, mert aljas módon elkerülted az utolsó beszélgetési lehetőséget.
Üdvözöljük Szingapúrban!
VálaszTörlés@"Hajjajj, úúú de még mennyire hogy lett!"
Micsoda gyöngyök görögnek elénk rögtön az első bejegyzéseben.
A pólóban utazás kemény, de holdkóros elképzelés volt.
És a kicsi kínaiak nem röhögtek a nagy fehér emberen aki egy szál pólóban didergett?
VálaszTörlés:) ők is beszopták, szóval nem tudtuk, hogy mindannyian röhgöjünk a másikon, vagy magunkban szitkozódjunk.
VálaszTörlésÖrülök, hogy ilyen sok comment jött az első bejegyzésre, thenksz!
@ Sanyi: ezt majd megbeszéljük egy Jackó mellett.
De irigyellek! Jó olvasni ezeket a fiatalos, zöldfülű, rácsodálkozós bejegyzéseket. 13 éve, mikor én kimentem, még nem volt blog, legalábbis én nem tudtam róla.
VálaszTörlésAzért néha megemlékezem róla itt:
http://an-talk.freeblog.hu/categories/Nosztalgia/