Kb. egy hete erkeztem haza Kambodzsabol. Meg aznap este megirtam a naplomat, de nem tettem kozze. Ennek ket oka volt. Egyik, hogy a szanalmas fotos kepessegem keves vallalhato kepet eredmenyezett, ezert hat kellett par nap hogy megszerezzem az utitarsaket. Mas szempontobol pedig akartam par napot varni mig leullepedik az elmeny. Teljesen mas jellegu kirandulas volt ez, mint eddig barhol mashol. Ez aztan sok uj es emesztendo gondolatot szult. Ujraolvasas utan semmit sem valtoztattam, ime:
A kambodzsai kirandulasra bevallom osszesen annyit keszultam, hogy vettem egy naptejet az eros sugarzas miatt. Az indulas elott esett le, hogy a doboz tobb mint 100ml folyadekot tartalmaz, szoval inkabb itthon hagytam. Tehat nyugodtan kijelenthetem, hogy semmi hasznos keszulest nem vegegeztem. Egy esti geppel mentunk a fovarosba Phnom Penhbe. Egy Ferihegy kaliberu repterre erkeztunk este. Ahogy kileptunk a kapun lerohantak a taxisok, tuk-tuk-osok (motorhoz kapcsolt amolyan riksa-szeru valami... mondjuk azt hogy paraszt hinto). Mivel nem volt tul nagy bizalmunk effele ujdonsagok irant ezert a taxist valasztottuk. A tarifakra erdemes alkudozni, neha felaron (1/2 aron) vallaltak bennunket. Az orszag fizetoeszkoze a rien, 1 USD kb. 4000 rien. Azert az USD-t emlitettem, mert ez a nemhivatalos, de annal fontosabb valuta. Akarhol fizethetsz USD-vel, a centeket rien formajaban adjak vissza. De, most terjunk vissza a taxihoz. A 20 perces ut a szallasunkig erdekes es utolagosan tulsagosan optimista benyomast keltett bennem: olyan mint Malajzia, kicsit koszosabb. Majd kesobb latjatok persze, hogy joval arnyaltabb a helyzet. Elso estenk rogton a folyopartra (Mekong) vezetett, ahol a nyugati (75% angol anyanyelvu, 15% kinai, 5% holland es skandinav, 5% magamfajta maradek) turistak eroteljes alkoholturizmust folytattak, ugyanis az alkohol itt a magyar aron kaphato. Kulon orom volt szamomra, hogy az osszes whiskey egy aron volt: chivas, red/black label (!), jack daniel's, jim beam, stb. Az elso este tehat enyhe reszegsegbe torkollott, a hab a tortan mar csak az volt, mikor a hires ko-papir-ollo jatekkal alkudtam egy helyi kisfiunal Paulo Coelho Alkimista c. regenyere, ami utolag kivalo altatoszernek bizonyult. Szerintem 10-bol 10 orvos ezt javasolna...
(fiatal turistak a backpacker szallason)
Sajnos eleg szar (most cenzura nelkul, de komolyan) a helyezet Kambodzsaban! Egy kis tortenelmi kitekintes: az orszag tortenelme a jo, a rossz, es a csuf harmasra tagolhato. A 14. szazadig viragzas az Angkor birodalom alatt, 15-19. szazadig belso szethuzas + kulso tamadasok. 1850-es evekben jottek a franciak, ez meg oke, de aztan jott a csuf resze. Ez nem korabban, mint a Vietnami haborunal kezdodott: a vietkongok bevonultak az orszag deli reszere az amerikaiakkal a nyomukban. Ez aztan az egesz orszagot lefedo gerilla haboruba csapott at. A teljesen meggyengult orszag iranyitasat a voros khmerek kaparintottak meg, akik bemutattak hogyan lehet egy orszagot 3 ev alatt teljesen a padlora kuldeni a kommunizmus neveben, Pol Pot vezetesevel. Ugy gondoltak, hogy Kambodzsat a szocializmus mintapeldajava emelik azzal, hogy szupergyorsan 'megtisztitjak' az orszagot. A filozofia emogott az volt, hogy csak ugy lehet egy tokeletesen mukodo szocialista rendszert letrehozni, ha az embereket 'megtisztitjak': no more vallas, no more gondolkodas, no more csalad, no more fuggetlenseg, no more ertelmiseg, no more idegenek, no more rendszer ellenesseg, vagyis no more Kambodzsa. Akire akarmelyik jelzo igaz volt az egyike volt a becslesek szerint 2 millio brutalisan kivegzett embernek (egy akkor kb. 8 millios orszagban). A majdnem 4 eves pokol utan az orszag felszbadult a vietnami hadsereg segitsegevel, akik aztan par ev multa elpucoltak. Azota az ENSZ bevonasaval probaljak ujraeleszteni az orszagot, amely a regio legszegenyebbje lett. Mostanara stabilizalodni latszik a helyzet, bar a szegenyseg es a nyomor rataja ilyesztoen magas. (Most mar tudom mi a Rambo 4 alapja, eljen!)
Elnezest a hosszura nyult es kelloen megnyirbalt osszefoglaloert, de mivel a kirandulas az orszag 'jo' es a 'csuf' epizodjaira koncentralt gondoltam hat, hogy erdemes megosztanom nehany fejezetet. Masnap reggel meglatogattuk a kiralyi palotat, amely gyonyoru epitmenyeivel kapraztatott el minket.
Az orszag vallasa mar 7 evszazada a buddhizmus, ami lepten nyomon tetten erheto: mindenhol buddha, ill. az angkori idok hindu mitologiahoz kapcsolodo istensegek szobrai lathatoak. A kovetkezo nevezetesseg, amit megneztunk az a hirhedt S-21 nevu borton es kinzotelep volt. Itt tartottak a politikai foglyokat fogva, akiket embertelen korulmenyek kozott kinoztak par honapig, majd kivegeztek oket.
Itt egy filmet is megneztunk, amely a felkelok ket emblematikus figurajanak tortenetet mutatta be. Miutan sikerult felocsudni az elmenyekbol, buszra szalltunk, hogy ellatogassunk Siem Reap-be, ahol az Angkor Wat var a latogatokra. Itt sikerult megint atkapcsolnom alkohol-turistava. Masnap reggel masnaposan 5 kor felkeltunk, hogy a napfelkeltet a templomnal nezhessuk meg. Ugy erzem a nagy elvarasoknak aldozatul estem, de azert tenyleg emlekezetesre sikerult.
A nap hatralevo reszeben a kornyezo templomrengeteget jartuk veg az egykori Angkor birodalom romjain. Hihetetlen elmeny volt az elso ora, onnan pedig, mintha elakadt volna a lemez: veg ugyanazt lattuk. Arra jutottam, hogy ezeket a helyeket nem tudnam egy Szent Peter bazilikahoz hasonlitani, egyreszt a tortenelmi tavlat, masreszt a kulturalis hatter miatt, mindenesetre valami uj es nagyszeru elmeny volt.
Delutan 2-korul olyan erzesem volt, mintha mar ejfel lenne, ezert visszamentunk a szallasra, minekutana a csajok a varost vettek celba, mig en a medencet, meg a soros korsot (tobbszor is). Vesztemre, par perccel a Coelho regeny folytatasa utan olyan mely alomba merultem, amilyet csak egy ilyen szintu regeny valthat ki az ember fiabol. Esti program? Hat persze: ital + helyi etelkulonlegessegek. Desszert a halaknak en voltam (Fish Spa).
Masnap reggel koran indultunk vissza Phnom Penhbe egy hatoras buszozas kereteben. Az osszesen 12 ora utazas a kovetkezo elmenyeket tartogatta: videki fahazas, paraszti szegenyseg, foldutak, a monszun miatti vizozonben kisgyerekek puceran jatszadozasa a pocsojakban, tehenek mindenfele. A helyi kozlekedes is sajatos: senki sem nez sem jobbra, sem barra, sem hatra: ha tudatni akarod hogy kozeledsz, csak dudalj... es dalra fakadnak az utak. Epp ezert a buszon valo alvas (ami mellesleg konnyen eloidezheto az Alkimista c. regennyel) igencsak tiszavirag eletu, ha egyaltalan. Viszont van onboard entertainment: kambodzsai pop, ami a platoi es neha tragediaba torkollo szerelmi tortenetek otperces operaja, egy ido utan elkezdtem ezeket elvezni. Volt ezen kivul kinai harcmuveszeti film, nomeg elefantrablos verekedos kambodzsai akciofilm (amely velemenyem szerint vetekedik az amerikai B szinttel, baaar a verekedos reszek mar-mar A kategoriasok, komolyan). Ahogy visszaertunk Phnom Penhbe, meglatogattuk a nemzeti muzeumot, ami elsosorban szobroknak es apro targyaknak ad otthont.
Sajnos ekkor meg nem voltam tisztaban a szobrok ill. utalasok jelentesevel, ezert csak utolagosan tudom 'hmmm... errrdekes'-nek nevezni a kiallitast. A kanadai es amerikai utitarsaim rosszallasukat fejeztek ki, hogy nem adjak tudtukra nemely targy eredetet, tortenetet. Mondtam nekik (magamban, bekeszereto ember leven), hogy a muzeum nem tehet tudatlansagukrol... A kirandulas legmelyebb elmenye szamomra ezutan kovetkezett: kilatogattunk a voros khmer hatalom vesztohelyere. Szerintem mar maga az ut is megerinti az embert: a fobb turista atrakcioktol tavoli varos igazi (?) arca, vagyis szegenyseg, nyomor. Es vidam emberek. Dobbenetes volt szamomra a kontraszt. A vesztohely csupan egy tanya a varostol nem messze. A kozepen egy magas epitmenyt emeltek a rengeteg aldozat emlekere, az ott legyilkolt emberek exhumalt csontjaival feltoltve.
Itt is volt filmvetites ami bar csak 15 perces volt, annal kemenyebb. Az itt elkovetett gyilkossagok brutalitasa mar nehezen irhato le, arra batoritanek mindenkit, hogy nezzen meg egy a temahoz kapcsolod dokumentumfilmet (ha angol neven keresed akkor googlizd ezt: killing fields phnom penh). Manapsag mar nem maradt sok a helybol, bar itt-ott tablaval jelzik a 'tomegsir', 'csendet kerunk', 'csontmaradvanyok' reszeket. Szerencsere a visszaut eleg hosszu volt a varosba, hogy az ember valamilyen szinten meg tudja emeszteni a latottakat/hallottakat.
Az este tovabbi helyi etelkulonlegessegeket tartogatott szamomra. Ma reggel (a naplomat majus 30-an irom) pedig repulore szalltunk es hazajottunk. Azert egy utolso szuvenirt meg vasaroltam a repteren: palmabor. Ami 40%-os es 2/3 konyak, 1/3 whiskey ize van, es occsoo es finom. A bejegyzest most befejezem, azonban irok majd meg egyet a kirandulassal kapcsolatban akol az aprobb elmenyeimet meselem el kepek kisereteben.
