Mielőtt rátérnék a címben jelzett sz@rra, kezdeném a legújabb filmes élményemmel, Ultimate Soldier: A new beginning. Ez az első film amit kifejezetten élveztem lassan egyhónapos kinntartózkodásom alatt. A film zseniális a maga kategóriájában (B), sebezhetetlen szuperkatonák, gyenge operatőri munka, korrekt rendezés, híres (?) színész: Jean-Claude Van Damme. Ó igen, a balettos srác most már szupermutánsokra hajt! A téma a kategóriához hű, terrormizus, Csernobil, gyilkolás, de minden képkockán tetten érhető amatőrizmus. Szerencsére a szerepek nem kívánnak komoly színészi teljesítményt, sőt! Kifejezetten gyenge, már-már autista szintet kell hozni, ami mindenkinek remekül megy. Ha esetleg most nem akartjátok megnézni, fél év múlva biztos játszák már a film+-on vagy az rtl klub éjszakai kiadásában. Ne hagyjátok ki!
Szóval a vezérfonalra visszatérve bizony komoly gondok vannak itt. Nem, most nem az alkohol áráról lesz szó, hanem a bürökráciáról! Az alap elmélet a következő: minden gördülékenyen és gyorsan halad mindaddig, amíg te egy ÚJ/RITKA ügyet akarsz elintézni. Mert 1.: senki nem vállalja új akciókért a felelősséget, 2.: 10^6 +1 papírt kell kitölteni. Engem az utóbbi érint jelenleg. Nyitottam egy lafót 3 hete. Minden ok, 15 perc után már a bankártyával a kezemben távozom, aztán kiderül, hogy a vásárlási limit SG$1000. Így pl. nehezen tudok venni egy repjegyet haza, esetleg egy új elektronikai cikket. "Hát jó!" mondok, van netes bankom intézzük el gyorsan és fájdalommentesen. Minden olajozottan működik, mígnem elérek az utolsó lapra, ahol azt kérik, hogy a neten kitöltött igénylésemet, postázzam el nekik, majd utánna jóváhagyják. Ekkor jogosan (én komolyan így gondolom) felmerül bennem a kérdés: mia a *@sznak van netes ügyintézés (ahol minden adatomat elékrik), amikor postán keresztül kell beküldenem a papírokat. Ennyi erővel a posta helyett a bankba is mehetnék pontot tenni az ügy végére. Ok persze vannak alternatívák: igényelj menő visa kártyát (+2 hét). Szóval a bekezdés tanulsága: ha valami financiális ügyet akarsz itt elintézni (vásárlás, átutalás) számolj rá egy hónapot, vagy készülj fel egy hónappal korábban, mert addig a fejedet verheted a falba, nem lesz progresszió.
Pénteken volt egy magyar egyetemi összejövetel ebéd formájában, ami minden hónap utolsó péntekén esedékes. A kampusz méreteinél fogva belső buszjárat vitt a célállomáshoz, egy kicsi, hangulatos, jól légkondicionált (nem fagysz meg) kajáldába. Egyébként rengeteg étkező van szerte a kampuszon, mindengyik olcsó és so far egészséges. Az ebédet egy, az egyetemen tanító magyar professzor szervezte (Orbán László, nem mellesleg lovassys volt, apukám kosaras csapattársa <-- kicsi a világ). Kifejezetten szerencsésnek mondhatom magam, mert minden megjelent nagyon barátságos, és jófej, Éljen! Érdekes tényeket is megtudtam: kb. 150 magyar él Szingapúrban, döntő többsége 20-30 között van és dolgozik vagy tanul, tulkép. mi mást lehtne itt csinálni... Okt. 23 a hivatalos magyar ünnep, ekkor a nagykövet (Dr. Tóth József) összehívja a népet és fogadást rendez. A belépő kb. annyi hogy magyarul köszönj.
A madár téma még mindig kényes egy kicsit, de igyekszem egy átfogó képet adni kisebb hiányoságokkal. A tömeg madár itt is a galamb. Bár itt sokkal sz@rabbul néznek ki, szakadtak, koszosak, hiányzó tollazatúak (bár erről a csökött farkú macskák is tehetnek amiről majd később képet is tolok). Szóval még gusztustalanabbak, mint az eus galambok. Második számú madár a fekete rigóhoz hasonlítható, bár fehéres minták vannak a szárnyán, ill. narancsos színű a csőre. Egyébként viselkedésre ua.: csak akkor ugrál félre, ha konkrétan a belerugás réme fenyeget. Vannak harkályszerű állatok is. Ők nagyon hangosak, de szerencsére kevesen vannak (Kossuth tér párhuzam). Láttam egy daru-szerű madarat is, de az csak sétált, nem beszélt. Van azonban egy különös madárfaj, bár lehet hogy az előbb említettekből valamelyik, amely estétől iszonyatos csivitelésbe kezd magasabb fák tetején. Hangból ítélve tobb százan lehetnek egy fán. Majd meghalljátok ha gyüttök. Persze még mindenféle színes madarat látni a bird parkban, meg a zooban, de az urbanizáltabb részek (értsd: az egész sziget) nem kínál több látnivalót.
A jó hír a végére maradt: lesz fényképezőm március elején. Ugyanis tesóm a rakétavetőre méretűre cserélt fényképezőjét rám hagyja. Ezután aztán tényleg töménytelen mennyiségben igykeszem felnyalni az érdekes képeket, csupán pár hétről van már csak szó!
Megkaptam a vízumot, 2015-ig szívesen látnak.
2010. január 31., vasárnap
2010. január 27., szerda
Célra, vagyis buszra tarts!!!
41 celsius fokos a különbség ebben a pillanatban Budapesthez képest. Ez természetesen arra ösztönöz, hogy ledobjam a melegebb, elegánsabb megjelenést kölcsönző ruháimat. Mostanában poló + laza gatya + papucs az öltözékem meg némi borosta. Reggelente, amint a laborhoz érek egy kv-val a kezemben, mindig elmosolyodom látván a két bazinagy táblát, hogy NO FOOD/DRINK és hogy NO SLIPPERS (papucs).
Mostanában sokat vagyok bent az egyetemen, órákra kell járni, nagyrészt pedig a laborban ülök és cikket olvasok, házit csinálok, vagy netezek. Van olyan csoporttárs aki még a filmnézést is bevállalja. Kicsit le voltam döbbenve,hogy ugyan már miért? A válasz az, hogy lehet filmet nézni, aludni, játszani (a laborban a pasziánsz a menő) a lényeg az, hogy végezd el a napi munkádat, ha 12 óra kell ehhez mind, akkor maradj bent estig. Én is kicsit kezdem felvenni ezt az életvitelt, egyébként nem tűnik őrültségnek. Az órák is eléggé elcseszett időben vannak. Nekem konkrétan két nap este 6-9-ig, van akinek 7-10-ig. Ez is ebbe a filozófiába illik, ha óra helyett a tanár filmet akar nézni akkor tartsa meg később az órát...
Lehet az egyetemen íjászkodni is. Minap hazafelé menet a buszról láttam az edzést. A kampusz hatalmas sportnegyedében volt, sok más edzéssel egy időben, pl. foci, kosár, atlétika stb. Az íjászatot kirakták érthető okoból a kerítés mellé és hogy esetleg nehogy valami baleset történjen egy hallgató rovására, inkább az autósforgalom felé irányítják a lövéseket. Képzeld csak el, hogy kinézel a busz ablakából és 50 íjász célba vesz!
Visszavonnám egy korábbi állításomat, miszerint az indiai srácok a legjobb fejek. Van velük ugyanis egy olyan probléma, amire a hangos szófosás szópáros illene. Legyen ez akár éjszaka a szálláson, az ablakod alatt, az órákon (már-már hanogsabban mint a tanár), buszon... szóval olykor (mindig) nagyon idegesítőek tudnak lenni. Tegnap kicsit később érkezett az órára egy hangos csapat és már nem volt egymás mellett négy szabad hely --> csend volt és tudtam figyelni. Ellenben az iráni arcok kifejezetten jófejek, jól el tudok velük beszélgetni. A kínai labortársakkal is elvagyok, ők csak az idejüket cseszik el, amire már engem is rászoktattak.
Az egyetemen van egy srác aki gyűjti a magyar hallgatók e-mailjeit és havonta összetereli a népet egy ebédre. Én is felkerültem a listára, pénteken lesz a találka.
Nemsokára már tényleg lesz fényképezőm, tervezek majd csinálni egy képes beszámolót egy átlagos napomról, meg majd lesz kevésbé átlagos is, meg egészen egyedi is (mint például a múlt hét másnapos szombat). Egyedi volt pl a vasárnapom is. Elmentem megnézni egy kiállítást a nemzeti múzeumba. Úgy terveztem szépen végjárom az egész múzeumot, aztán amikor megláttam, hogy van egy egyiptomi ideiglenes kiállítás, ráadásul hallagtóknak free, inkább arra váltottam (adtak) jegyet. Jó hangulata volt a kiállításnak: tök sötét, néhány célzott fény volt csak, olyan mintha egy sírkamra belsejében lettél volna. Poénos lett volna néhány összeaszott múmiát elhelyezni a sötétebb sarkokba }:) Egyébként a kiállítás nem volt rossz bár a pesti szépművészetiben szerintem élvezetesebb. Jöjjön zárásként egy újabb filmes élmény. Aki szereti a gyenge párbeszédeket, amerikás túlfűtött érzelmeket, szomszédok szintű színészi teljesítményeket, ill. egyáltalán szemlesütve végnézni egy filmet annak ajánlom a Tooth Fairy c. remekművet. A maga sz@r szintjén ugyanis remekmű.
Sálat is kössetek!
Mostanában sokat vagyok bent az egyetemen, órákra kell járni, nagyrészt pedig a laborban ülök és cikket olvasok, házit csinálok, vagy netezek. Van olyan csoporttárs aki még a filmnézést is bevállalja. Kicsit le voltam döbbenve,hogy ugyan már miért? A válasz az, hogy lehet filmet nézni, aludni, játszani (a laborban a pasziánsz a menő) a lényeg az, hogy végezd el a napi munkádat, ha 12 óra kell ehhez mind, akkor maradj bent estig. Én is kicsit kezdem felvenni ezt az életvitelt, egyébként nem tűnik őrültségnek. Az órák is eléggé elcseszett időben vannak. Nekem konkrétan két nap este 6-9-ig, van akinek 7-10-ig. Ez is ebbe a filozófiába illik, ha óra helyett a tanár filmet akar nézni akkor tartsa meg később az órát...
Lehet az egyetemen íjászkodni is. Minap hazafelé menet a buszról láttam az edzést. A kampusz hatalmas sportnegyedében volt, sok más edzéssel egy időben, pl. foci, kosár, atlétika stb. Az íjászatot kirakták érthető okoból a kerítés mellé és hogy esetleg nehogy valami baleset történjen egy hallgató rovására, inkább az autósforgalom felé irányítják a lövéseket. Képzeld csak el, hogy kinézel a busz ablakából és 50 íjász célba vesz!
Visszavonnám egy korábbi állításomat, miszerint az indiai srácok a legjobb fejek. Van velük ugyanis egy olyan probléma, amire a hangos szófosás szópáros illene. Legyen ez akár éjszaka a szálláson, az ablakod alatt, az órákon (már-már hanogsabban mint a tanár), buszon... szóval olykor (mindig) nagyon idegesítőek tudnak lenni. Tegnap kicsit később érkezett az órára egy hangos csapat és már nem volt egymás mellett négy szabad hely --> csend volt és tudtam figyelni. Ellenben az iráni arcok kifejezetten jófejek, jól el tudok velük beszélgetni. A kínai labortársakkal is elvagyok, ők csak az idejüket cseszik el, amire már engem is rászoktattak.
Az egyetemen van egy srác aki gyűjti a magyar hallgatók e-mailjeit és havonta összetereli a népet egy ebédre. Én is felkerültem a listára, pénteken lesz a találka.
Nemsokára már tényleg lesz fényképezőm, tervezek majd csinálni egy képes beszámolót egy átlagos napomról, meg majd lesz kevésbé átlagos is, meg egészen egyedi is (mint például a múlt hét másnapos szombat). Egyedi volt pl a vasárnapom is. Elmentem megnézni egy kiállítást a nemzeti múzeumba. Úgy terveztem szépen végjárom az egész múzeumot, aztán amikor megláttam, hogy van egy egyiptomi ideiglenes kiállítás, ráadásul hallagtóknak free, inkább arra váltottam (adtak) jegyet. Jó hangulata volt a kiállításnak: tök sötét, néhány célzott fény volt csak, olyan mintha egy sírkamra belsejében lettél volna. Poénos lett volna néhány összeaszott múmiát elhelyezni a sötétebb sarkokba }:) Egyébként a kiállítás nem volt rossz bár a pesti szépművészetiben szerintem élvezetesebb. Jöjjön zárásként egy újabb filmes élmény. Aki szereti a gyenge párbeszédeket, amerikás túlfűtött érzelmeket, szomszédok szintű színészi teljesítményeket, ill. egyáltalán szemlesütve végnézni egy filmet annak ajánlom a Tooth Fairy c. remekművet. A maga sz@r szintjén ugyanis remekmű.
Sálat is kössetek!
2010. január 24., vasárnap
Telefon, szokások, sör
Vettem egy telefont: SonyEriccson R300, ami egyben rádió is, ráadásul könnyű és vékony. Az alap szolgáltatásokon kívül semmi extra nincs benne, de egyelőre nem is kell. Egy probléma van vele, ha sokáig nézed a képernyőt elkezd yoyo-zni a szemed. Ha viszont elforgatom pozitív irányba az y tengelye körül úgy 30 fokkal, minden megjavul. A számom amin el tudtok érni 24/7:
+65 8510 8332
van még csicsás e-mail címem is: kupcsik@nus.edu.sg
Hétvégi mosás közben vagyok és amíg várok gondoltam írok egy blogot, úgyis régen volt már az uccsó. Ez volt az első igazi working hetem: reggel 7:30-kor kelés, este hazaesés. Itt úgy működik az élet, hogy az emberek délelőtt folyamán megérkeznek, ebédelnek valami finomat, aztán ebéd utáni csicsi (max fél óra az asztalodra dőlve), 6 ig munka, vacsora, majd aki akar még maradni marad, én egyszer bent maradtam 7:30 ig, mindenki ott volt még. Szóval itt el van egy kicsit csúsztatva a napi ritmus pár órával. Viszont a hétvége teljesen más, mint európában. 3x annyi ember, minden bolt nyitva késő estig, hatalmas forgalom, kacagás, jókedv.
Étkezési szokásoat tekintve is vannak különbségek: a turista helyektől messze (amerre én is lakom), ahol európai arcot csak elvétve látni, ott vannak a food court-ok. Ez úgy érdemes elképzelni, mint egy rakás otthoni kínai vendéglőt egy légtérben. Különböző stílusok között lehet választani: halgombócos, leveses, tésztás, csirkés, koreai, muszlim stb. Az egyetemen is hasonló a rendszer, majd fényképekkel fogom dokumentálni a dolgokat. Hamarosan megjön az első ösztöndíjam és veszek egy gépet aztán lesz majd sok fotó. Egyébként sok vicces dolgot is láttam már, de beszéljenek majd a képek...
Itt vigyázni kell ám a kocsikkal, mert lesz@rják a gyalogosokat magasról. Többször volt olyan eset, hogy ha nem adok elsőbbséget, elcsapnak. Úgy lehetne egyszerűen elmagyarázni, hogy
1, Ahol zebra van, vagy zöld a lámpa --> Te vagy az ISTENCSÁSZÁR, már ha pár méteres körzetébe érsz a zebrának lelassítanak, hátha át akarsz menni.
2, Ahol nincs zebra, vagy piros a lámpa --> Halál fia vagy, ha erősködsz... szóval erre vigyáznunk kell!
Egyébként ugyanezt veszem észre a mindennapi életben is. Amikor a törvény/szokások szerint kedvezményzett vagy, pl. vásárolsz valamit, zebra van felfestve, étteremben vagy, ott kiny@alják a $egged, egyébként meg átnéznek rajtad. Tegnap pl egy nő bénázott a bevásárló kosarával, nem tudta feltolni a járdára egy alacsony padka miatt. Odamentem kicsit megemeltem neki az elejét, totál le volt döbbenve, kb 10x megköszönte.
Pénteken találkoztam magyar NUS hallgatókkal. Söröztünk egy jót, beszélgettünk, igazán jó fejek. Az este végén (mármint számomra, kicsit sok volt a sör) megérkezett egy harmadik honfitárs, de sajnos rá már nem nagyon emlékszem... megárt ez a nagy meleg.
Mindenkinek kellemes síelős/hógolyózós napokat kívánok! Én most megyek strandolni :P
+65 8510 8332
van még csicsás e-mail címem is: kupcsik@nus.edu.sg
Hétvégi mosás közben vagyok és amíg várok gondoltam írok egy blogot, úgyis régen volt már az uccsó. Ez volt az első igazi working hetem: reggel 7:30-kor kelés, este hazaesés. Itt úgy működik az élet, hogy az emberek délelőtt folyamán megérkeznek, ebédelnek valami finomat, aztán ebéd utáni csicsi (max fél óra az asztalodra dőlve), 6 ig munka, vacsora, majd aki akar még maradni marad, én egyszer bent maradtam 7:30 ig, mindenki ott volt még. Szóval itt el van egy kicsit csúsztatva a napi ritmus pár órával. Viszont a hétvége teljesen más, mint európában. 3x annyi ember, minden bolt nyitva késő estig, hatalmas forgalom, kacagás, jókedv.
Étkezési szokásoat tekintve is vannak különbségek: a turista helyektől messze (amerre én is lakom), ahol európai arcot csak elvétve látni, ott vannak a food court-ok. Ez úgy érdemes elképzelni, mint egy rakás otthoni kínai vendéglőt egy légtérben. Különböző stílusok között lehet választani: halgombócos, leveses, tésztás, csirkés, koreai, muszlim stb. Az egyetemen is hasonló a rendszer, majd fényképekkel fogom dokumentálni a dolgokat. Hamarosan megjön az első ösztöndíjam és veszek egy gépet aztán lesz majd sok fotó. Egyébként sok vicces dolgot is láttam már, de beszéljenek majd a képek...
Itt vigyázni kell ám a kocsikkal, mert lesz@rják a gyalogosokat magasról. Többször volt olyan eset, hogy ha nem adok elsőbbséget, elcsapnak. Úgy lehetne egyszerűen elmagyarázni, hogy
1, Ahol zebra van, vagy zöld a lámpa --> Te vagy az ISTENCSÁSZÁR, már ha pár méteres körzetébe érsz a zebrának lelassítanak, hátha át akarsz menni.
2, Ahol nincs zebra, vagy piros a lámpa --> Halál fia vagy, ha erősködsz... szóval erre vigyáznunk kell!
Egyébként ugyanezt veszem észre a mindennapi életben is. Amikor a törvény/szokások szerint kedvezményzett vagy, pl. vásárolsz valamit, zebra van felfestve, étteremben vagy, ott kiny@alják a $egged, egyébként meg átnéznek rajtad. Tegnap pl egy nő bénázott a bevásárló kosarával, nem tudta feltolni a járdára egy alacsony padka miatt. Odamentem kicsit megemeltem neki az elejét, totál le volt döbbenve, kb 10x megköszönte.
Pénteken találkoztam magyar NUS hallgatókkal. Söröztünk egy jót, beszélgettünk, igazán jó fejek. Az este végén (mármint számomra, kicsit sok volt a sör) megérkezett egy harmadik honfitárs, de sajnos rá már nem nagyon emlékszem... megárt ez a nagy meleg.
Mindenkinek kellemes síelős/hógolyózós napokat kívánok! Én most megyek strandolni :P
2010. január 20., szerda
cennyóc +
Ha igazán rossz filmet akartok nézni akkor javaslom a Daybreakers-t. Elsőre a plakátokról olyan sci-fisnek tűnt, gondoltam az csak jó lehet. Hát nem sci-fi volt, inkább amolyan vámpíros fos, de azért mégis a legrosszabb film amit valaha láttam, néhány jó képet, meg az első 10 percet kivéve, összességében:
- Színészi teljesítmény: 0,
- A párbeszédek: -1/0
- A rendezés: 0/0
Gondolom ebből érezhetitek, hogy milyen kínokat élhet át az ember errefelé. Szerencsére persze kevesen tudnak magyarul, így nyugodtam mondhattam a csillagos-sípolós szavakat a film végén, meg azért néha alatta is.
Egyébként ugyanaz a rendszer mint a palasz mozikban, bár kisebbek a termek és kevesebbet kell fizetni, ill. a filmeket is ritkábban játszák. Úgy néztem a tavasz elég sok jópofa filmet fog hozni, szóval ha megyek és látok valami jót majd szólok.
Nade, ma inkább a sörről fogok írni. Az első, amit érdemes elmondani róla, hogy ez csak mérsékelten pofátlanul drága, nem olyan halmozottan, mint a tömény, bár erről már írtam. A választék is szélesnek mondható, lehet kapni lokál és európai söröket. A Carlsberg itt nagyon megy, mindenhol azt isszák a népek a Heineken mellett. Ezek számítanak az olcsóbbaknak, mert a szingapúri sörök elég drágák, gyanítom csak azért mert azokat nem Malájziából hozzák be. Van itt egy különös faj, ami Európában egyáltalán nem jellemző, vagy csak nekem nem tűnt fel: a borpótló erős sörök. Mivel egy átlag bor 2500 Ft-nál kezdődik (Dankó szint), addig egy 12%-os sört meg lehet kapni 7-800 Ft körül. Egyszer kóstoltam, de ölég szesz íze volt, maradok inkább a Tsung sörnél ami a legolcsóbb, de egyben a legotthoniasabb íze is van. Ja igen, pandánaknak nem ajánlott!
- Színészi teljesítmény: 0,
- A párbeszédek: -1/0
- A rendezés: 0/0
Gondolom ebből érezhetitek, hogy milyen kínokat élhet át az ember errefelé. Szerencsére persze kevesen tudnak magyarul, így nyugodtam mondhattam a csillagos-sípolós szavakat a film végén, meg azért néha alatta is.
Egyébként ugyanaz a rendszer mint a palasz mozikban, bár kisebbek a termek és kevesebbet kell fizetni, ill. a filmeket is ritkábban játszák. Úgy néztem a tavasz elég sok jópofa filmet fog hozni, szóval ha megyek és látok valami jót majd szólok.
Nade, ma inkább a sörről fogok írni. Az első, amit érdemes elmondani róla, hogy ez csak mérsékelten pofátlanul drága, nem olyan halmozottan, mint a tömény, bár erről már írtam. A választék is szélesnek mondható, lehet kapni lokál és európai söröket. A Carlsberg itt nagyon megy, mindenhol azt isszák a népek a Heineken mellett. Ezek számítanak az olcsóbbaknak, mert a szingapúri sörök elég drágák, gyanítom csak azért mert azokat nem Malájziából hozzák be. Van itt egy különös faj, ami Európában egyáltalán nem jellemző, vagy csak nekem nem tűnt fel: a borpótló erős sörök. Mivel egy átlag bor 2500 Ft-nál kezdődik (Dankó szint), addig egy 12%-os sört meg lehet kapni 7-800 Ft körül. Egyszer kóstoltam, de ölég szesz íze volt, maradok inkább a Tsung sörnél ami a legolcsóbb, de egyben a legotthoniasabb íze is van. Ja igen, pandánaknak nem ajánlott!
2010. január 18., hétfő
360
Tobben kerdeztek mar tolem, hogy hogyan itelem meg az eddig eltelt par hetet es hogyan latom a jovot. Rovid gondolkodas utan sikerult ravagni, hogy 360fokos fodulatot vett az eletem, persze csak a mindennapi teendoimet tekintve. Itt ugyanugy reggel bebuszozok az egyetemre, ugyanugy bemegyek egy laborba, ugyanugy van egy gepem es ugyanugy cikkek olvassaval tengetem napjaimat. Ja es persze ugyunugy eljarok a kozeli usziba.
Persze mindez csak a munkara vonatkozik, a blogom meg tanuskodi a tobbirol. Szoval osszessegeben kifejezetten jol erzem magam itt az egyetemen, megvoltak az elso orak, konzultaciok, helyfogalalas a laborban stb.
Ami viszont mas es nagyon tetszik, az az egyetemi kajalas. Megolcsobb a varosinal es nagyon valtozatos, van tobb japan, kinai, koreai, subway, meki, stb. Ami meg extra: gyumolcsos, gyumolcsturmixos. $1.40-ert ma pl. ittam egy frissen keszult banan-eper turmixot. A sportolasi lehetosegekbol is boven tudunk valogatni: squash, foci, floorball, uszas, tenisz, kezi, kuzdosportok, es ez mind ingyen van. Midnen nyitva van minden nap keso estig. Ez rengeteg embert vonz, de megis kenyelmesen el lehet ferni.
Ami mas es k***a nem tetszik: az angol kiosztasu billentyuzet. Az alap, hogy a z es az y fel van cserelve (persze inkabb az a baj hogy nincs felcserelve), de semmi logikat nem talalok a billentyuk elosztasaban. Pl. a nemetnel konnyen le tudtam zongorazni egy kepletet, itt szenvedek de nagyon. na nembaj majd megszokom.
Hanem nagy parede indult a varosban! Egy honap mulva esedekes a kinai ujev es elkezdett a nep keszulodni: sarkanyok, zeneles, diszites (meg a boltokban is). Elvileg Febr 14-en lesz a nagy nap, addig igyekszem fenykepezot szerezni.
A madarakrol most megsem irok, mert meg tanulmanyozom oket. Sajnos az eddigi tapasztalataim nem tamasztottak ala gondolataimat, meg finomitanom kell. De meselek viszont az autokrol. Amikor legeloszor Szingapurban jartam taxizassal kezdtem: mikor nagyon kedvesen odaintettek egyet nekem (merthogy ez is nagyon meg van szervezve), egy 10-20 eves tragacs allitott elem. Na mondok, kell meg ezeknek fejlodni. Igy utolag ki lehet jelenteni, hogy annal rosszabb kocsi nincs itt egyaltalan. Sot! Szinte minden privat auto par eves csak, leginkabb japan markak vannak, de merci, ill. bmw is van dogivel, meghozza a k-draga fajtabol. Van persze a benzinzabalo szelesgumis magasitott dzsippszeru jarganyokbol is. Egyebkent eleg dragak az autok, tehat csak annak eri meg igazan venni aki at akar ruccani malajziaba rendszeresen. Ja igen, egyik nap lattam Royce Royce-t is. Azzal meg malajziaba sem erdemes atruccanni...
Azt hiszem most folytatom a 360 fokos fodulatot vett eletemet es visszaalttabolok cikket olvasni. Ha te is munka kozben olvasod a munka kozben irt levelemet, akkor csinaljunk inkabb valami hasznosat!
Persze mindez csak a munkara vonatkozik, a blogom meg tanuskodi a tobbirol. Szoval osszessegeben kifejezetten jol erzem magam itt az egyetemen, megvoltak az elso orak, konzultaciok, helyfogalalas a laborban stb.
Ami viszont mas es nagyon tetszik, az az egyetemi kajalas. Megolcsobb a varosinal es nagyon valtozatos, van tobb japan, kinai, koreai, subway, meki, stb. Ami meg extra: gyumolcsos, gyumolcsturmixos. $1.40-ert ma pl. ittam egy frissen keszult banan-eper turmixot. A sportolasi lehetosegekbol is boven tudunk valogatni: squash, foci, floorball, uszas, tenisz, kezi, kuzdosportok, es ez mind ingyen van. Midnen nyitva van minden nap keso estig. Ez rengeteg embert vonz, de megis kenyelmesen el lehet ferni.
Ami mas es k***a nem tetszik: az angol kiosztasu billentyuzet. Az alap, hogy a z es az y fel van cserelve (persze inkabb az a baj hogy nincs felcserelve), de semmi logikat nem talalok a billentyuk elosztasaban. Pl. a nemetnel konnyen le tudtam zongorazni egy kepletet, itt szenvedek de nagyon. na nembaj majd megszokom.
Hanem nagy parede indult a varosban! Egy honap mulva esedekes a kinai ujev es elkezdett a nep keszulodni: sarkanyok, zeneles, diszites (meg a boltokban is). Elvileg Febr 14-en lesz a nagy nap, addig igyekszem fenykepezot szerezni.
A madarakrol most megsem irok, mert meg tanulmanyozom oket. Sajnos az eddigi tapasztalataim nem tamasztottak ala gondolataimat, meg finomitanom kell. De meselek viszont az autokrol. Amikor legeloszor Szingapurban jartam taxizassal kezdtem: mikor nagyon kedvesen odaintettek egyet nekem (merthogy ez is nagyon meg van szervezve), egy 10-20 eves tragacs allitott elem. Na mondok, kell meg ezeknek fejlodni. Igy utolag ki lehet jelenteni, hogy annal rosszabb kocsi nincs itt egyaltalan. Sot! Szinte minden privat auto par eves csak, leginkabb japan markak vannak, de merci, ill. bmw is van dogivel, meghozza a k-draga fajtabol. Van persze a benzinzabalo szelesgumis magasitott dzsippszeru jarganyokbol is. Egyebkent eleg dragak az autok, tehat csak annak eri meg igazan venni aki at akar ruccani malajziaba rendszeresen. Ja igen, egyik nap lattam Royce Royce-t is. Azzal meg malajziaba sem erdemes atruccanni...
Azt hiszem most folytatom a 360 fokos fodulatot vett eletemet es visszaalttabolok cikket olvasni. Ha te is munka kozben olvasod a munka kozben irt levelemet, akkor csinaljunk inkabb valami hasznosat!
2010. január 13., szerda
Ez+az
És üdvözlet ismét a bolygó másik feléről! Igaz erről még nem írtam, de kezd egyre nehezebbé válni ez a fejjel lefelé lógás. Ráadásul nem pont az ellenkező oldalon vagyok, szóval egy kicsit oldalra is kell dőlni, ez aztán már tényleg zavaró. Azt már meg sem említem, hogy alvás közben felfele lóg a kezem...
Nade a viccet (?) félretéve írok néhány mérsékelten vicces dolgot is. Már több, mint egy hete vagyok itt, úgy érzem kezdek hosszászokni az itteni időjáráshoz és a párához. Sőt, a mai nap már majdnem a fázás kerülgetett, de aztán rájöttem, hogy csak egy távoli légkondi pont felém fújja az 5 fokos levegőt... merthogy kérem itt készülni kell a hidegre derekasan. Az alap, hogy mindenhol van légkondi, és az is alap, hogy mindegyiket minimál hőmérsékletre állítják be, ráadásul nagy sebességgel fújatják rád a levegőt. Ez kellemetlen tud lenni pl. buszon, amikor enyhén gyöngyöző homlokkal felszállsz. Van a másik kategória, amikor ugyan nincs arcba fújás, ellenben pár fokkal hidegebb van. Ilyen pl. az egyetemi előadó. Ide öröm megérkezni és öröm távozni is ki a melegbe, valahogy pont fordítva, mint mostanában otthon.
Mostanában majdnem minden nap járok usziba, ami csak 200m-re van a leendő laboromtól, ahol dolgozni fogok. Igazán kellemes pisimeleg a víz, mivel szabadtéri. A medence egyik végén a vízmélység közelíti a karom hosszát. A vicc az hogy ebben a medencében most vízilabda bajnokságot rendeznek.
Tekeregtem a városban is, elmentem az ún. Bugis negyedbe, ahol van egy pláza, amiben csak elektronikai boltok vannak és minden szuperóccsó. Asszem ide majd gyakran visszanézek. Ajánlom minden idelátogatónak, mert mindent megtalál, amire csak szüksége van és amint írtam: hiperszuperócsón.
Megvolt egyébként az első órám is az egyetemen (18:00-21:00) amiről azt hittem fárasztó lesz, aztán egész jól bírtam. A bemelegítő előadás érthető volt, remélem nem lesz ez másként később sem. Az oktató kínai, aki hadilábon áll az r betűvel, csakúgy mint 10^7 honfitársa. Kicsit emlékeztet a south parkos City Wok tulajra (http://www.youtube.com/watch?v=JFzRReolm00&feature=related).
Mostanában gyakran látok harci gépeket repkedni (majdnem minden nap), volt apache, chinok, F-16/18 stb. szóval egy szép kis hadgyakorlat folyhat. Egyébként az itteni fiataloknak két év kötelező szolgálat van előírva, szóval az állam komolyan gondolja a hadakozást. Az a kérdés jut erről eszembe, hogy miért mindig a legkisebb kutya ugat a leghangosabban... legközelebb a madarakról is fogok írni, ha nem felejtem el.
Buszozásban gazdag napokat kívánok!
Nade a viccet (?) félretéve írok néhány mérsékelten vicces dolgot is. Már több, mint egy hete vagyok itt, úgy érzem kezdek hosszászokni az itteni időjáráshoz és a párához. Sőt, a mai nap már majdnem a fázás kerülgetett, de aztán rájöttem, hogy csak egy távoli légkondi pont felém fújja az 5 fokos levegőt... merthogy kérem itt készülni kell a hidegre derekasan. Az alap, hogy mindenhol van légkondi, és az is alap, hogy mindegyiket minimál hőmérsékletre állítják be, ráadásul nagy sebességgel fújatják rád a levegőt. Ez kellemetlen tud lenni pl. buszon, amikor enyhén gyöngyöző homlokkal felszállsz. Van a másik kategória, amikor ugyan nincs arcba fújás, ellenben pár fokkal hidegebb van. Ilyen pl. az egyetemi előadó. Ide öröm megérkezni és öröm távozni is ki a melegbe, valahogy pont fordítva, mint mostanában otthon.
Mostanában majdnem minden nap járok usziba, ami csak 200m-re van a leendő laboromtól, ahol dolgozni fogok. Igazán kellemes pisimeleg a víz, mivel szabadtéri. A medence egyik végén a vízmélység közelíti a karom hosszát. A vicc az hogy ebben a medencében most vízilabda bajnokságot rendeznek.
Tekeregtem a városban is, elmentem az ún. Bugis negyedbe, ahol van egy pláza, amiben csak elektronikai boltok vannak és minden szuperóccsó. Asszem ide majd gyakran visszanézek. Ajánlom minden idelátogatónak, mert mindent megtalál, amire csak szüksége van és amint írtam: hiperszuperócsón.
Megvolt egyébként az első órám is az egyetemen (18:00-21:00) amiről azt hittem fárasztó lesz, aztán egész jól bírtam. A bemelegítő előadás érthető volt, remélem nem lesz ez másként később sem. Az oktató kínai, aki hadilábon áll az r betűvel, csakúgy mint 10^7 honfitársa. Kicsit emlékeztet a south parkos City Wok tulajra (http://www.youtube.com/watch?v=JFzRReolm00&feature=related).
<-- majd írjátok a kommentek közé légyszi, hogyan lehet egy szóhoz hozzárendelni egy linket, köszi
Mostanában gyakran látok harci gépeket repkedni (majdnem minden nap), volt apache, chinok, F-16/18 stb. szóval egy szép kis hadgyakorlat folyhat. Egyébként az itteni fiataloknak két év kötelező szolgálat van előírva, szóval az állam komolyan gondolja a hadakozást. Az a kérdés jut erről eszembe, hogy miért mindig a legkisebb kutya ugat a leghangosabban... legközelebb a madarakról is fogok írni, ha nem felejtem el.
Buszozásban gazdag napokat kívánok!
2010. január 10., vasárnap
Ahol a nagy problémára megoldást találunk!
A nagy hólapátolásban megfáradt bicepszeknek ajánolom a harmadik bejegyzésemet.
Utóbbi napok egyik legfontosabb eseménye az volt, hogy kitaláltam egy módszert a balkéz szabály csapdáinak elkerülésére: úthoz érve azt mondogatom a fejemben, hogy "balra tarts". Ezután lelki szemeim előtt látom, hogy melyik sávban merre közlekednek az autók. Mivel most már 90%-os pontossággal meg tudnám mondani a közeledő járművek várható irányát, mindenkinek bátran ajánlom ezt a módszert.
Most pedig a kevésbé fontos dolgokról. Az utóbbi pár nap nem volt olyan hektikus, mint az első kettő. Több időm volt járkálni a városban, néhány helyen már kezdek otthonosan mozogni. Sétáim alkalmával volt alkalmam megfigyelni a lokál népeket. Valahogy így fest a helyzet: a lakosság 70%-a kínai, ők mindenféle státuszban megtalálhatóak, utcát söpörnek, főznek, öltönyös menők, egyetemen dolgoznak, vagy csak úgy luxus márkákban sétálnak fel-alá. Az indiaiak (elsősorban tamil nyelvjárásúak) a populáció 15%-t teszik ki. Néhány kivételtől eltekintve ők a munkás réteg. Az összes építkezésen csak indiaikat lehet látni. Egyébként ők tűntek a legszimpibbnek eddig, bár én csak a hallgatói réteggel érintkeztem. A malájokat már meg tudom különböztetni a többiektől, ellenben semmi érdekeset nem tudok írni róluk. Természetesen vannak még az eurázsiaik is, kb a lakosság 1%. Ennek is a fele gazdag angol és német túrista... a maradék meg matróz.
Az itteni időjárás meglehetősen eltér a magyartól, ugyanis itt a páratartalom nagyon magas, ami a meleget még elviselhetetlenebbé teszi. Szerencsére azért nincs 35 fok (majd jún. júl-ban), estefelé kifejezetten kellemes lágy szellő lengedez. Persze azért láttam náhány benszülöttet pulcsi-gatya kombóban... Állítólag január egy esős hónapnak számít itt, ennek ellenére az eddigi 6 napból kb. 10 percet esett az én GPS koordinátám körül.
A hallgatói élet elég barátinak mondható. Tegnap este egy diákszervezet tartott egy rövid sétát a belvárosban, Singapore City-ben. Igazán nagy élmény volt, majd ha jöttök elmegyünk közösen, nem is mesélek róla többet. Szóval a diákság 99% nem volt eurázsiai, én voltam az 1%. Leginkább indiaiak, kínaiak, indonézek, malájok, filippínók, szóval javarészt ázsiaiak voltak. Mindenki kedves és érdeklődő volt, ami egy kicsit meg is lepett. Igaz azért számítottam is rá, de arra is, hogy elkezdődik egy származás alapú klikkesedés. Ehelyett "mindenki mindenkivel" (star/warcraftul FFA) startégia volt jellemző. Végülis valahol EZ a város sikerének a kulcsa.
Nagy nap lesz a holnapi: találkozom a konzulensemmel. Így nemcsak az derül ki, hogy milyen tárgyakat kell majd hallgatnom, vagy hogy merre haladjon a kutatási témám, hanem az is, hogy a konzulens nő, avagy férfi. Sajnos a nevéből nem találtam még ki.
Utóbbi napok egyik legfontosabb eseménye az volt, hogy kitaláltam egy módszert a balkéz szabály csapdáinak elkerülésére: úthoz érve azt mondogatom a fejemben, hogy "balra tarts". Ezután lelki szemeim előtt látom, hogy melyik sávban merre közlekednek az autók. Mivel most már 90%-os pontossággal meg tudnám mondani a közeledő járművek várható irányát, mindenkinek bátran ajánlom ezt a módszert.
Most pedig a kevésbé fontos dolgokról. Az utóbbi pár nap nem volt olyan hektikus, mint az első kettő. Több időm volt járkálni a városban, néhány helyen már kezdek otthonosan mozogni. Sétáim alkalmával volt alkalmam megfigyelni a lokál népeket. Valahogy így fest a helyzet: a lakosság 70%-a kínai, ők mindenféle státuszban megtalálhatóak, utcát söpörnek, főznek, öltönyös menők, egyetemen dolgoznak, vagy csak úgy luxus márkákban sétálnak fel-alá. Az indiaiak (elsősorban tamil nyelvjárásúak) a populáció 15%-t teszik ki. Néhány kivételtől eltekintve ők a munkás réteg. Az összes építkezésen csak indiaikat lehet látni. Egyébként ők tűntek a legszimpibbnek eddig, bár én csak a hallgatói réteggel érintkeztem. A malájokat már meg tudom különböztetni a többiektől, ellenben semmi érdekeset nem tudok írni róluk. Természetesen vannak még az eurázsiaik is, kb a lakosság 1%. Ennek is a fele gazdag angol és német túrista... a maradék meg matróz.
Az itteni időjárás meglehetősen eltér a magyartól, ugyanis itt a páratartalom nagyon magas, ami a meleget még elviselhetetlenebbé teszi. Szerencsére azért nincs 35 fok (majd jún. júl-ban), estefelé kifejezetten kellemes lágy szellő lengedez. Persze azért láttam náhány benszülöttet pulcsi-gatya kombóban... Állítólag január egy esős hónapnak számít itt, ennek ellenére az eddigi 6 napból kb. 10 percet esett az én GPS koordinátám körül.
A hallgatói élet elég barátinak mondható. Tegnap este egy diákszervezet tartott egy rövid sétát a belvárosban, Singapore City-ben. Igazán nagy élmény volt, majd ha jöttök elmegyünk közösen, nem is mesélek róla többet. Szóval a diákság 99% nem volt eurázsiai, én voltam az 1%. Leginkább indiaiak, kínaiak, indonézek, malájok, filippínók, szóval javarészt ázsiaiak voltak. Mindenki kedves és érdeklődő volt, ami egy kicsit meg is lepett. Igaz azért számítottam is rá, de arra is, hogy elkezdődik egy származás alapú klikkesedés. Ehelyett "mindenki mindenkivel" (star/warcraftul FFA) startégia volt jellemző. Végülis valahol EZ a város sikerének a kulcsa.
Nagy nap lesz a holnapi: találkozom a konzulensemmel. Így nemcsak az derül ki, hogy milyen tárgyakat kell majd hallgatnom, vagy hogy merre haladjon a kutatási témám, hanem az is, hogy a konzulens nő, avagy férfi. Sajnos a nevéből nem találtam még ki.
2010. január 7., csütörtök
Ezek az angolok...
...olyan dolgot hoztak be Szingapúrba, amit nehéz megszokni: ez a balkéz szabály, amit képtelen vagyok agyilag feldolgozni, mindig rosszfele nézek, buszozás közben ált. rosszul tippelem, hogy melyik oldalon kéne menni, még a legegyszerűbb esetben sem tudnám megmondani mi a helyes, ja és persze állandóan jobbról várom a metrót, kicsit kínos amikor mindenki balra néz én meg jobbra... Azért van még pár évem hozzászokni, jajj nekem utána Európában...
A kis bevezető után jöjjön az utóbbi pár nap történése. A csudaszép hotelt elhagyva elfogalaltam újabb szállásomat, ami egy békés környéken van - bár alkalmanként a szomszédban Jackót énekelnek az indiaiak. Itt még a bogarak is békések, hisz lefújom őket egy nagyon erős insect killerrel, utána valahogy mindig ellustulnak. Szóval a lakás elég alap, egyelőre ketten lakunk benne (remélem így is marad). Van két szoba, nappali, konyha, fürdő. Első pillantásra meglepődtem, mert nem volt kitakarítva egyáltalán (később persze rájöttem, hogy igen, de nem európai mércével mérve), csövek lógtak ki a falból stb. Sokadik pillantásra persze rájöttem, hogy ez is csak a HDB terméke lehet. A HDB egy olyan állami szerv, amely 30-40 emeletes alap lakásokból álló épületeket épít, hogy a sok gandzsa elférjen bennük. Tehát inkább a funkcionalitás van előtérben, mint a kényelem. Azért persze jól el lehet itt lenni.
Ha fellapoztok egy szingapúros útikönyvet biztos az elsők között fogják emlegetni a kaját: nagyon finom, változatos és olcsó. Egy napi kajám megvan kb 1300 Ft-ből, amiben rákok, halak, polipok és egyéb finomságok foglaltatnak. A külföldi jóember számára étlapról választani zsákbamacska lenne, de szerencsére minden le van fotózva, így csak rá kell bökni, hogy mit kérsz és mekkora adagot. Kb 2 perc múlva már lehet is enni.
Viszont problémák is vannak, méghozzá a komolyabb fajtából: az alkohol kb. 2x drágább. A Jack Daniel's pedig pofátlanul 3x. Tehát ha inni is akartok itt vakáció alatt érdemes betankolni a duty free-ben... érdemes mégegyet hozni nekem is. Cserébe persze óriási választék van teákból, gyümölcslevekből, stb. - bár nem tudom ki iszik ilyneket...
Ami nagyon tetszik még és ami újabb indokot ad a "bezzeg az a r****t *u**a B*V" jellegű mondatokra az az itteni tömegközlekedés. Mindenkinek van egy kártyája, ami 5$. Tölthetsz rá pénzt, amennyi jól esik, majd minden közlekedési járműnél egy leolvasó elé tartod és már mész is tovább. Semmi fennakadás, szuperolcsó, nem kell ellenőrtől fosni.
A napokban egyébként regisztrációs teendők hada várt és vár még teljesítésre, de eddig fennakadás nélkül ment minden. Érdekes egyébként, hogy az adminisztrációnál találkozhatsz kínaival, indiaival, malájjal, mind különböző vallásúak, különbözően öltözködnek, de mindegyik jól tud angolul, kedvesek és gyorsak. Ez tényleg kifogástalanul működik.
Holnap kipróbálom az egyetemi uszodát, ill. a rengeteg programból csipegetek, melyket már kinéztem magamnak (múzeumok, madárpark, strand, átruccanás másik szigetre, stb.). Majd ha lesz fényképezőm, képes beszámolókat is tartok.
Veletek mizujs?
A kis bevezető után jöjjön az utóbbi pár nap történése. A csudaszép hotelt elhagyva elfogalaltam újabb szállásomat, ami egy békés környéken van - bár alkalmanként a szomszédban Jackót énekelnek az indiaiak. Itt még a bogarak is békések, hisz lefújom őket egy nagyon erős insect killerrel, utána valahogy mindig ellustulnak. Szóval a lakás elég alap, egyelőre ketten lakunk benne (remélem így is marad). Van két szoba, nappali, konyha, fürdő. Első pillantásra meglepődtem, mert nem volt kitakarítva egyáltalán (később persze rájöttem, hogy igen, de nem európai mércével mérve), csövek lógtak ki a falból stb. Sokadik pillantásra persze rájöttem, hogy ez is csak a HDB terméke lehet. A HDB egy olyan állami szerv, amely 30-40 emeletes alap lakásokból álló épületeket épít, hogy a sok gandzsa elférjen bennük. Tehát inkább a funkcionalitás van előtérben, mint a kényelem. Azért persze jól el lehet itt lenni.
Ha fellapoztok egy szingapúros útikönyvet biztos az elsők között fogják emlegetni a kaját: nagyon finom, változatos és olcsó. Egy napi kajám megvan kb 1300 Ft-ből, amiben rákok, halak, polipok és egyéb finomságok foglaltatnak. A külföldi jóember számára étlapról választani zsákbamacska lenne, de szerencsére minden le van fotózva, így csak rá kell bökni, hogy mit kérsz és mekkora adagot. Kb 2 perc múlva már lehet is enni.
Viszont problémák is vannak, méghozzá a komolyabb fajtából: az alkohol kb. 2x drágább. A Jack Daniel's pedig pofátlanul 3x. Tehát ha inni is akartok itt vakáció alatt érdemes betankolni a duty free-ben... érdemes mégegyet hozni nekem is. Cserébe persze óriási választék van teákból, gyümölcslevekből, stb. - bár nem tudom ki iszik ilyneket...
Ami nagyon tetszik még és ami újabb indokot ad a "bezzeg az a r****t *u**a B*V" jellegű mondatokra az az itteni tömegközlekedés. Mindenkinek van egy kártyája, ami 5$. Tölthetsz rá pénzt, amennyi jól esik, majd minden közlekedési járműnél egy leolvasó elé tartod és már mész is tovább. Semmi fennakadás, szuperolcsó, nem kell ellenőrtől fosni.
A napokban egyébként regisztrációs teendők hada várt és vár még teljesítésre, de eddig fennakadás nélkül ment minden. Érdekes egyébként, hogy az adminisztrációnál találkozhatsz kínaival, indiaival, malájjal, mind különböző vallásúak, különbözően öltözködnek, de mindegyik jól tud angolul, kedvesek és gyorsak. Ez tényleg kifogástalanul működik.
Holnap kipróbálom az egyetemi uszodát, ill. a rengeteg programból csipegetek, melyket már kinéztem magamnak (múzeumok, madárpark, strand, átruccanás másik szigetre, stb.). Majd ha lesz fényképezőm, képes beszámolókat is tartok.
Veletek mizujs?
2010. január 4., hétfő
Utazás & Érkezés
Az első blog bejegyzés mi mással is kezdődhetne, mint a fárasztó és kalandos utazás beszámolójával. Persze annyira nem volt kalandos, mint fárasztó.
A történet egészen 2010.01.03-ig megy vissza, amikoris Bécsből elindultam Pekingbe (a végállomás Szingapúr) sok cuccal, egy szál polóban, gondolván, hogy addig úgyis melegben leszek. Ez még jogosnak is tűnik, hisz fűtés van, Szingában meg egész évben 23 fölött van a hőmérséklet. A reptéren ért a hír, hogy Pekingben sok hó és -11 fok van. Gondoltam, hogy a tranzitban úgysem lesz ebből probléma...
Hajjajjj, úúú de még mennyire hogy lett! Pekingig az öszterehisssesss airlines-szal utaztam. Természetesen a lehető legsz@rabb helyet kaptam, ahonnan sem kilátni, sem kimászni mások háborgatása nélkül nem lehet, ráadásul két megtermet pacák vesz körül. Végülis aztán nem volt nagy para, mert egy szingapúrról szóló kézikönyvet ki is olvastam, így persze az alvás elmaradt.
A Pekingi reptéren nagyon látszik, hogy megcsinálták az olimpiára: miután végeztél a szükségleteiddel egy vigyorgó kínai üdvözöl. Persze egymással már nem ilyen rózsalelkűek. Magukat nem zavartatva leordítják egymás fejét előtted, ráadásul nekem úgy tűnt a helyzet egyáltalán nem kívánt ilyen fellépést.
Mivel China Airlines-szal utaztam nem reméltem sokat. Végül így jártam jól, hisz amit el lehet mondani róla a kaja kici a jegy ócó a repülő meg eccerű. Na és akkor itt utalnék vissza a második bekezdésre, ugyanis az egy szál póló nem mentett meg a mínuszokban a repülőig kibuszozástól, hát még a várakozástól a szabad ég alatt!
Az első bejegyzés utolsó említésre méltó történet kifejezetten pozitív: a mondjuk drága reptéri hotelben kaptam egy olyan szobát (inkább lakosztályt) amit lakásnak is szívesen elfogadnék. Bár nem tudom miért kell 1-2 embernek 2 wc, 2 tv, 2 fürdő...
A történet egészen 2010.01.03-ig megy vissza, amikoris Bécsből elindultam Pekingbe (a végállomás Szingapúr) sok cuccal, egy szál polóban, gondolván, hogy addig úgyis melegben leszek. Ez még jogosnak is tűnik, hisz fűtés van, Szingában meg egész évben 23 fölött van a hőmérséklet. A reptéren ért a hír, hogy Pekingben sok hó és -11 fok van. Gondoltam, hogy a tranzitban úgysem lesz ebből probléma...
Hajjajjj, úúú de még mennyire hogy lett! Pekingig az öszterehisssesss airlines-szal utaztam. Természetesen a lehető legsz@rabb helyet kaptam, ahonnan sem kilátni, sem kimászni mások háborgatása nélkül nem lehet, ráadásul két megtermet pacák vesz körül. Végülis aztán nem volt nagy para, mert egy szingapúrról szóló kézikönyvet ki is olvastam, így persze az alvás elmaradt.
A Pekingi reptéren nagyon látszik, hogy megcsinálták az olimpiára: miután végeztél a szükségleteiddel egy vigyorgó kínai üdvözöl. Persze egymással már nem ilyen rózsalelkűek. Magukat nem zavartatva leordítják egymás fejét előtted, ráadásul nekem úgy tűnt a helyzet egyáltalán nem kívánt ilyen fellépést.
Mivel China Airlines-szal utaztam nem reméltem sokat. Végül így jártam jól, hisz amit el lehet mondani róla a kaja kici a jegy ócó a repülő meg eccerű. Na és akkor itt utalnék vissza a második bekezdésre, ugyanis az egy szál póló nem mentett meg a mínuszokban a repülőig kibuszozástól, hát még a várakozástól a szabad ég alatt!
Az első bejegyzés utolsó említésre méltó történet kifejezetten pozitív: a mondjuk drága reptéri hotelben kaptam egy olyan szobát (inkább lakosztályt) amit lakásnak is szívesen elfogadnék. Bár nem tudom miért kell 1-2 embernek 2 wc, 2 tv, 2 fürdő...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)