2010. augusztus 26., csütörtök

YOG vege

Hat sajnos ennek is vege lett. Sajnos, mert hihetetlenul jo hangulat volt a jatekok alatt. Mar-mar nehez elmondani is azt a sok jot, amit itt lattam, megeltem. Egyreszt ott volt az atletika stadion + torna, ahol en is tolmacskodtam. A formula ugy nezett ki, hogy reggel beestunk, szorakoztattuk egymast, majd neztuk a versenyeket, alatta mulattunk, neha persze kellett is eredmenyt produkalni, amit mindenki 100%-ig teljesitett. Tv-ben is soxor szerepeltunk, azam!


Volt szerencsem az olimpiai faluba is ellatogatni. Hihetetlen milyen jol megszerveztek, rengeteg kulturalis + oktato program volt. Azt hiszem Szingapur az egyik legjobb valasztas volt az elso yog szervezesere. Szerintem ez jobban tukrozi az 'olimpiai' szellemet, mint a felnott olimpia. Latszott az osszes atletan, hogy nagyon boldogak, az onkenteseken ugyszinten. A kellemes dolgoktol vett bucsu ugye mindig keseru, nekunk is az volt, de holnapra mar osszetrombitaltuk a nepet egy kis szorakozasra. A blogom vezerfonala (a szingapuri alkoholfogyasztas) ismet eljon, ugyanis a tarsasag 80% alulrol verdesi az 'inni-szabad' korhatart. Jajj nekem! Mi lesz velem igy!


Kaptunk sok ajandekot, elismerest, sot! Engem valasztottak a nyelvi csoport keviselojenek a nemzetkozi olimpiai bizottsag altal szervezett eloadasra. Ide az onkentesek kis csoportja mellett minden resztvevo orszagbol (205) egy-ket atletat delegaltak. Az este sztarvendege Jacques Rogge volt a bizottsag elnoke. Az eloadas amolyan kerdezz-felelek stilusban zajlott. A miszter prezidentrol ugy tunt, hogy szivesebben csucsulne a yachtjan... valahogy ezek az olimpiat megjart politikusok nem az igaziak! Az eloadast/parbeszedet a legtobb ember szerintem sikeresnek itelne meg, en viszont a 10 percben mar mentem volna a kambodzsai standhoz nepi 'focis' jatekot jatszani (ami meg a juniusi utam soran nagyon megtetszett).

Vegezetul alljon itt ket kep a team-unkrol (annak 1/3-arol), ami miatt megerte reggelente 5:15-kor kelni, 1:00-kor fekudni 8 napig.


3 megjegyzés:

  1. András, ez a bejegyzés bizonyos helyzetben könnyet is csalna a szemembe, annyira megindító. :D De komolyan, ne nevess!

    VálaszTörlés
  2. Koszi Kati :) ja bocs :|! Nem is tudtam, hogy kepes vagyok ilyenre...

    VálaszTörlés